Akkor következzék a 4. fejezet.

Főhőseink már a bálban vannak, Kenta, tudjátok a LÚZER egy bomba csajjal táncol míg a suli LEGMENŐBB sráca egyedül ül a széken, persze jönnek hozzá a csajok de ő mindet elzavarta, mert hát buzi. Majd mikor a fehér hajú japán elmegy a wc-re ő követi. Milyen romantikus.

Ezután ez a párbeszéd fogad:

- Sajnálom csak nagyon ideges voltam. Nem gondoltam komolyan semmit.
Nagyon szeretlek nem akarlak elveszteni! Minden hülyeség volt és
iszonyatosan bánom. Üss meg csak kérlek bocsáss meg nekem azért amit
tettem.- az ablakon besütött a fény. Megfogta fájó kezem. Lassan
letekerte friss kötésem. Vérzett alatta a seb ahogy levette. Nagyot
nyeltem ahogy elkezdte tanulmányozni.
- Mióta csinálod?- fel se nézet róla.
- A veszekedésünk óta.
- Értem.- elengedte kezem és a többi sebem kezdte tanulmányozni. Tanulmányozni? Ki vagy te Doktor House? Szívem majd kiesett. Itt mindenki el akarja hagyni a szívét....

- Szeretnél még valamit?- érzéstelenül nézte újra kezem. Fuss baszki ez egy kibaszott vámpír!

Ami pedig most jön... nos arra nem tudok mit mondani, készüljetek fel lélekben mert ez baszki, komoly lesz.

kinyitottam a dobozt benne a sima aranygyűrű csillogott. Elakadt a
lélegzete.
Kaptam a lehetőségen és ujjára húztam,ha akarja,ha nem. Hozzám jössz baszd meg ha akarod ha nem :) Dermedten nézte miközben eleredt a könnye.
- Mért voltál ideges?- motyogta a gyűrűt nézve. Nem tudtam mit mondjak.
Odahajoltam hozzá és felemeltem állát. Nyeltem egy nagyot.
- Mert rohadt irigy vagyok mindenki,aki csak rád néz nemhogy felhív.-
meglepetten nézet rám. Közelebb hajoltam ő csak meredt a szemembe. Majd
összeért már ajkunk,amikor számba motyogót. A szádba motyogót? Először is az milyen? Másodszor a motyogótok  azok a kacagótok rokonai?
- Én nem vagyok meleg.- majd ajkát az enyémhez nyomta. Hát persze, hogy nem vagy az... Megszűnt még a világ is. Jobban jártunk volna. Még közelebb húztam magamhoz. Csak úgy faltuk egymást. Megint hányok! Mint egy csodálatos álom. Levegő hiánya miatt elváltunk. Legközelebb vigyetek magatokkal oxigén palackot is.
- Szeretlek Kenta!- magamhoz öleltem.
- Cam? Honnan került ide egy kamera?
- Igen?
- Mi lesz most? Most,hogy megkaptál?
- Gondolom megtartalak örökké?Ezt? Ezt most magadtól kérdezed? - mosolyogva adtam puszit a fejére.
- Hiányoztál többet ne hagy el!- bújt nyakamba.
- Kenta ezzel múltkor is kis bajom volt.- nyögtem mire nyakamba
kuncogott. Megörit ez a srác! Szóval a megőrjítettet direkt írja így...

Hát legalább egy pozitívumot tudok mondani. Nem részletezi túl az intimebb jeleneteket. Így csak félig okádom szét magam. Egyetlen egy hozzászólás van, vigyázat nagyon választékos szavakkal operál:

Awww❤❤❤

Jöhet a következő.

5 fejezet.

- Hát tudod én Japánban lakom és hazamegyek az ünnepekre. -
gondoltam,hogy hazamegy,de mégis lesújtott kicsit.

- Minden rendben Cemeron?
- Nagyon hamar elmész és túl messze...- csak a kezem bámultam. Most már túl messze van? Múltkor még ott akartatok matekozni...
- Cem sajnos csak január második hetén jövök vissza...- megfogta kezem

- Elmegyek veled!- néztem rá mire leeset az álla.
- Mi?- értetlen fejet vágót. Miköze ehhez a Vágó Istvánnak?
- Most kaptalak csak meg nem hagylak ilyen gyorsan már el is! És te hogy
gondoltad hol alszol mivel holnap már nincs is koli.- milyen jó hogy
eszembe jutót mert ez nem tudom hol aludna. Le volt döbbenve. Hát én is.

- Szállodában mint minden évben.- ezt úgy mondta mintha ez természetes
lenne.
- Biztos nem. Remélem össze vagy már pakolva.- vigyorodtam el. Meglepve
nézet rám.
- Fiatalúr felkérhetem egy táncra?- nevetve fogta meg a kezem. Nem
keringőztünk mert lehet az sok lenne neki. Izmai átlátszódtak az ingét.
Zen kérdőn nézet rám,vigyorogva néztem rá vissza. Tudta,hogy minden
rendben van. Ha minden rendben volt akkor miért nézett rád kérdőn? És a többi embernek a teremben nem tűnt fel, hogy KÉT FASZI táncol? Mi a fasz folyik itt?
Éjfél körül mivel nem ittam így a saját Audimban vittem. A múltkor még Mazdád volt. Csendben ült mellettem.

- Gyors ugorj be a cuccodért itt várlak.- szinte futott a jeges járdán. Kész életbiztosítás.
Pár perc és már nálunk is voltunk.
- Szép nagy házatok van.- mosolygott. Megfogtam a kezét,hogy
bevezessem,de ő össze kulcsolta ujjaink. Felé fordultam és homlokára
adtam egy puszit. Felmentünk az emeletre.
- Hát ott a fürdöm- mutattam a szobámban lévő ajtóra.- Ha szeretnél
fürödhetsz először.
- Oksi megvársz itt?- mosolygott és közelebb lépett.
- Persze. Jó isten mi lesz itt.
Be ment a fürdőbe. Bekapcsoltam a tévét és kerestem pizsamát. Kicsit
hűvös volt ezért még a fűtést is feljebb nyomtam. Így is elég melegek vagytok bazz. Majd mikor kijött már az ágyon ültem és a lélegzetem is elállt,ahogy egy száll alsóban és
fehér átlátszó felsőben,vizes hajjal a tévé mellé állt. Hogy csapott volna meg a 220! Elvigyorodott arcom láttán és közelebb jött. Lélegzet visszafojtva néztem fel rá. Rám
nézet majd olyan hirtelen csókolt meg,hogy szemem kitágult és hanyatt
vágódtam vele együtt. Becsuktam majd faltuk egymást. Ti csak falni tudjátok egymást? Mik vagytok ti kannibálok? Csókolózásról még nem hallottatok?
- Cem kicsit meglepődtél?- suttogta szinte ajkamra.
- Kicsit...- motyogtam - De ha így folytatod sose fürdők le. Ezek állandóan motyognak. Mások érzékien sugdolóznak, a buzik viszont úgy tűnik csak motyogni tudnak.
Nevetve a nyakamba bújt. Magamhoz öleltem. Becsuktam a szemem mikor csak
azt éreztem,hogy a nyakamba csókol,felnyögtem.
- Menny fürödj le.- mosolygott,majd legördült rólam. Felkaptam a pizsim
és rohantam be ő meg csak nevetve figyelt. Olyan gyorsan tusoltam
le,ahogy csak tudtam,hogy újra a karjaiban lehessek. Viszont mikor
beértem ő már aludt. Mosolyogva másztam be mellé,hogy aztán a karjaimba
temessem. Na pontosan ez van, ha egy gyerek aki amúgy semmit sem tud a szexről (hál istennek) megpróbál írni egy khm "erotikus" történetet, de nem jut tovább a FALJUK egymástól. Habár talán jobb is ez így...

Hozzászólások:

De jo egy konyv ez ❤️��folytiii�

Szerencsére a készítő megnyugtat minket, hogy jön a "folytiii".

Köszönöm készül❤️

Majd végűl pedig:

Kawaii❤

Mert csak.... tudja  a fene...

6. fejezet:

Reggel korán keltem még Kenta aludt gondoltam lemegyek szólni a
házvezetőnőnknek,hogy nem vagyok egyedül.
- Jó reggelt Cemeron drágám!- kalimpál egy fakanállal.
- Viszont Viola! - mosolyogtam- Öm csak szeretnék szólni,itt tölti a
hétvégét egy barátom most még fent alszik.
- Ohh ez nagyszerű neki is csinálok reggelit! Hogy hívják?- tapsolt
örömében.
- Kentának ő Japán. Nagyon kedves srác és én nagyon
szeretem.-mosolyogtam. Majd mielőtt bármit is mondhatott volna vagy
kérdezhetne megszólaltam.- Apám? Te jó isten hányan vannak még abban a házban? És ti itt akartatok buzulni?
- Az emeleten, mennek majd ajándékokat venni. - mosolygott,majd főzött
tovább. - Erről még majd beszélünk.
Nem válaszoltam csak fel futottam a dolgozóba.
- Apa?- nyitottam be. Felnézett a papírokból és mosolyogva üdvözölt.
- Igen drága fiam?- borostás arca volt és szőkés barna haja. A szemem
tőle örököltem,de mást nagyon nem. Hát a buziságot biztos nem. Beléptem hozzá, a családom mindig is szeretett és elfogadott bárki is vagyok/leszek. Szóval tudtam rájuk
számíthatok.

- Szeretnék veled komoly dolgokat megbeszélni.- a papírokat letette a
kezéből.
- A srácról lenne szó,akivel aludtál?- mosolygott pimaszul,mire nekem az
arcom lángra lobbant. Várjunk akkor most kirakta le a papírókat és ki beszélt? Á érdekli a faszt. Szóval tudja,de nem látszik mérgesnek. Arcom
vöröse láttán felnevettet.- Mesélj róla. Jézusom előre félek....
Nagyot nyeltem,kínos volt. Ne aggódj, nekünk is.

- Osztálytársam, a létezéséről nem is tudtam míg év elején neki nem
ütköztem. Felkeltette a figyelmem, kiterítettem,hogy Kenta a neve Á szóval kiterítetted.... és jó
matekból,ami nekem kapóra jött. Korrepetálást kértem tőle és megmutatta
a sportot,amit szeret. Atlétikázik és iszonyat ügyes.- lopva apámra
néztem az eddig bámult asztal helyett. Várj mi van? Tehát vagy bámul, vagy.... asztal? What? Mosolygott és hátradőlve
figyelt.- Aztán egyre jobban megismertük egymást és jóba lettünk.
Csend volt. Nem csodálom

- Kenta milyen származású?- gondolkodott el.
- Japán...- motyogtam.
- Olyan összes haja van érdekes srác és mond szereted? Összes haja? ÖSSSZES HAJA??????- komolyodott el
én meg nem mertem válaszolni vörös arccal ültem és bámultam a kezem.
Több perc telt el így.Majd bátorságot vettem.
- Azt hiszem igen. Szeretem őt.- néztem rá. Nem fintorgott,nem volt
dühös sem,sőt egészen normális arcot vágót,ahhoz képest,hogy az egyetlen
fia meleg. - Nem vagy mérges?
- Nem, nagyon szeretlek fiam és akárkit is hozol haza legyen bármilyen
nemű az illető. Nem a neméről fogom elítélni,hanem arról,hogy te
mennyire szereted és ő téged.
Megnyugodtam. Mosolyogva öleltem meg.
- Apu még valamit szeretnék. Japánba szeretném tölteni a karácsonyt.-
még mindig öleltem.
- Legyen,de akkor holnap megtartsuk a karácsonyt. Fuck the logic holnap karácsony mert a fiam buzi..... Jesus. Amúgy anyád hol van?

Úgyis ma veszünk.- Mit? Mit vesztek? Ha adhatok tanácsot akkor gumit... Habár a faláshoz az nem kell.
puszilt meg én meg mosolyogva a szobámba indultam- Majd létszíves mutasd
be a srácot!
Nevetve bólogattam.

Kenta az ágyamon ült. Mosolyogva ugrott a nyakamba.
- Hol voltál?- bújt a nyakamba. Megőrjítő,ahogy szuszog és elkezdi
puszilgatni.
- Apánál...-nyögtem mire megszívta kulcscsontom. Az ágyra löktem és én
kezdtem el puszilgatni,szívogatni. Nyögdécselve túrt hajamba. Rá kell
hagynunk mert lassan már nem bírom. Lassan már én sem bírom. Amúgy  mi a fasz van?- Folytassuk este...- morogtam nyakába. Lassan bólintott. Nyújtózva
indultam ki.
- Gyere mert vár Viola reggelivel.- gyorsan utánam futót.
- Anyukád?- mosolygott ahogy mellém ért.
- Nem. Ő a házvezetőnőnk.- nevettem.
- Este nem tűnt ilyen nagynak a házatok,Ilyen hosszúnak ez a folyosó. Ó igen az író csak másnap gondolta ezt ki.- a lépcsőhöz értünk- na meg ekkorának a lépcső.- magyarázott folyamatosan.
- A folyosó végén jobbra van a lift te lusta.- nevettem. Én nem

- Minek nektek lift?- döbbent le.
- Vannak kerekesszékes ügyfelek. Ügyfelek? Milyen ügyfelek? Nem otthon vannak?- vontam vállat. Nekem is azt kéne. Csak ráncolta azt a szépen ívelt szemöldökét. Bazz....
- Itt vagyunk!- indultam a nagy konyha felé.- És igen!- adtam választ a
ki nem mondott kérdésére Violának. A kérdésre a válasz pedig Igen, tényleg összes haja van....
- Szia drága Viola vagyok!- mutatkozott be miközben letette a reggelinket.
- Üdvözlöm Kenta vagyok.- hajolt meg. Milyen kis édes. Leült mellém és
elkezdet jóízűen csendben enni.
- Holnap karácsonyt tartunk azért mert ugye megyek veled Japánba.-
mosolyogtam mire felkapta a fejét a kajából és megölelt,olyan szorosan.
Puszit nyomtam a füle tövére. Arca teljesen elvörösödött,Viola kuncogva
vitte apám kávéját fel az emeletre. Itt mindenki mennyire szereti a buzikat.
- Örülsz,hogy megyek?
- Igen,nagyon!- mosolygott,vörös arccal evett tovább.

Hát már túl vagyunk a felén kitartás. Hamarosan folytatjuk! :)